2014. szeptember 29.

Gellért szerdán megkapta a hallókészüléket. Egész jól viseli, mondhatni már meg is szokta teljesen. Felkészítettek rá, hogy lesz több olyan hang, amire rá fog kérdezni, hogy micsoda, mert azokat eddig nem hallotta.

Szombaton szokás szerint nekiálltam mosni. Megy a mosógép, elindul a centrifuga.

Gellért felkapja a fejét:

-Anya! Mi ez a hang?

-A mosógép, kicsim, most centrifugál.

-Jó.

És mosolyogva folytatta tovább az "olvasást".

2014. szeptember 22.

Reggel van.

Megyünk az iskolába, óvodába.

Fiúk ülnek hátul, Gellért ölében egy könyv van kinyitva, út közben "olvas".

Apa vezet.

Kanyarodik. 

A könyv becsukódik.

Gellért reakciója:

"Hé! Mi ez a felfordulás?!?!"

2014. szeptember 18.

-Apa! És akkor képzeld, leesett a köhögésem a földre.

-Leesett a köhögésed a földre???? Azt meg hogy csinálta?

-Gyere, megmutatom! - azzal felpattan a székről és megy a szoba felé, int az apjának, hogy menjen vele.

-Látod, apa? Itt esett a földre és anya feltakarította.

És hogy mi volt a köhögés és hogy került a földre? Éjjel hányt angyalom, ezt mesélte el gyereknyelven :)

2014. június 23.

A mai repertoárból:

-Én nem vagyok úszós gyerek!

-Nem akartam eljönni veled!

-Ez a víz csúszik!

-Hideg a víz!

-Én az apukámat akarom! Haza akarok menni!

-Nem akarok lemenni a víz alá!

Kicsit nehéz napja volt ma angyalomnak. Mindezek ellenére hősiesen végigcsinálta a gyakorlatokat. 

A szemeit, a nézését nem tudom közvetíteni, de még ilyen nyűgösen is imádni valóan édes volt :)

A következő óra már könnyebb lesz.

2014. június 15.

Tegnap délután megdorgáltam a Gellértet, mert az amúgy is rossz csuklómat majdnem kifordította ébredés utáni "jókedvében". 

Kora este bementem vásárolni és mire hazaértünk a férjemmel, a Flórián öltöztette a Gellértet (éppen a zoknival küzdöttek). Az én okos nagy (középső) fiam megvacsoráztatta, megfürdette az öccsét (és saját magát is) és büszkén mesélte, hogy:

"Még kiabálni sem kellett a Gellérttel, mert szót fogadott!" :)

Ahogy beléptem a szobájukba és a Flórián ott szuszakolta a zoknit az öcsi lábára, észrevett a kicsi fiam és mi volt az első kérdése?

"Anya! Jobban van a csuklód? Nem fáj már?"

Azt hiszem nő be a fejük lágya. Vagy inkább még ne kiabáljam el a dolgot? Mindegy is. Imádom őket. Olyan édesek voltak, hogy meg tudtam volna zabálni őket.

2014. április 24.

Ma veteményeztünk, elraktuk az uborkát és a tököt. Amikor a tök mag került a kezembe, felnevettem.

-Min nevetsz?- kérdezi a férjem.

-Eszembe jutott a Gellért, amikor 2 vagy 3 éve bevásároltunk, jöttünk hazafelé és menet közben ő vigyázott a vetőmagokra. Amikor hazaérve akarom kivenni az üléséből, látom, hogy fel van bontva az egyik cukkini vetőmag csomagja és ott vannak a maghéjak a Gellért ölében. Kérdeztem tőle, hogy mit evett, és megmondta, hogy "Tökmagot".

És ez tényleg 2, de lehet, hogy inkább 3 éve történt. Már akkor ilyen kis találékony volt az én legkisebb fiacskám.

2014. április 18.

Reggel fél 7 van. Máté, Flóri még alszik. Apa teázik, kávézik, ébredezik. Anya keresztrejtvényt fejt. Gellért autózik. Egyre hangosabban mondja, berreg és hasonlók. Odahúzom magamhoz és elkezdem neki szépen magyarázni:

-Halkabban kicsim, a testvéreid még alszanak.

-Anya, ez a tied. (és a kezembe nyom egy kisautót, hogy azzal versenyezzek vele)

-Hallottad amit mondtam?

Rám sem néz, nagy műgonddal válogatja melyik autót adja az apjának és úgy jön a válasz:

-Nem!

Na most erre mit lépsz? Naná, hogy fogod a hasad a nevetéstől :)

2014. április 11.

Gellért és Viola leültek a kis asztalhoz rajzolni.

Házat.

-Gellért! Nem úgy kell házat rajzolni!

-Majd én rajzolok neked olyat, amilyet még nem láttál, jó?

Erre mit lehet mondani? Eddig még nem igazán akadt olyan helyzet, amiből ne tudta volna magát egy frappáns válasszal kivágni. És még csak öt éves...

2014. április 11.

Tegnap úsztunk Gellérttel. Óra után vonulunk ki és az egyik kislány csoporttárs ott áll a zuhany alatt, mossa le magáról az uszoda klóros vizét. 

Gellért megáll előtte, egymást nézik. A kislány ott takarja magát, ahol csak tudja.

Kézen fogom a fiamat és szólok neki:

-Gyere Gellért, menjünk!

-Várj, anya! Hadd nézzem!

Rákvörös fejjel, nevetéstől fuldokolva végül azért csak sikerült elráncigálnom a gyereket.

Nem tudom, vajon mi lesz a következő lépés...

2014. március 13.

Túl vagyunk az első úszás órán Gellérttel. Mivel igazi vízi csibe, nem igazán aggódtam semmi miatt előre és milyen jól tettem! Semmi probléma nem volt.

Ahogy kellett, előtte elmentünk pisilni (mindketten), zuhany és irány a medence.

Elkezdődik az óra. Csináljuk a feladatokat. Amikor nem nyújtja ki a kezét, akkor bizony megkóstolja a vizet. A harmadik korty után közölte velem, hogy:

-Ezt a vizet nem szeretem!

-Elhiszem, pocsék íze lehet.

Kicsit később, amikor már kezdett fáradni, ellőtte a következő mondatot:

-Nem akarom már látni ezt a vizet, elegem van belőle!

A mellettünk lévő anyuka a hasát fogta a nevetéstől.

Mindent egybe vetve nagyon ügyes volt a kicsikém így első alkalommal.

Vége az órának, megyünk öltözni.

-Anya! Pisilni kell!

Bemegyünk, végez, rám néz és megkérdezi:

-Neked nem kell?

-Nem, kicsikém. Én nem ittam ki a fél medencét.

Hazafelé olyan fáradtság tört rám, hogy a nagyokat majdnem ott felejtettem a suliban. Beszélgettünk a picurral és az utolsó mondatban benne volt a "haza megyünk". Nekem ez ragadt meg és szépen elkanyarodtam balra a lámpánál ahelyett, hogy egyenesen mentem volna tovább az iskolához. Szerencsére időben kapcsoltam, hogy két gyerek mínusszal nem kéne hazamennem, így sikeresen összenyaláboltam a nagyokat is.