2017. július 24.

Reggel a dédivel beszélgettem és mutatja, hogy a Gellért tegnap kiszakította a függönyét a konyhaajtón. Elmesélte a jelenetet.

-Dédi! Már tudom hol mennek be mindig a bogarak a konyhádba. Nézd, ezen a lyukon.

-Ejnye, te gazember, ezt te csináltad a botoddal, igaz?

Elszégyellte magát, lehajtott fejjel mondta:

-Igen, bocsánat.

A dédi viccesen megkérdezte tőle:

-Azt tudod-e, hogy most anyának kell ide új függönyt vennie? 

Felcsillanó szemekkel, boldogan rávágta:

-Dédi! Ez egy nagyon jó ötlet!

2017. július 24.

-Gellért, mi a baj?

-A fiúk nem engedik, hogy játsszak!

-A Máté mondta, hogy játszhatsz a laptopon vagy a telefonján.

-A laptop olyan uncsi!

-Kicsikém! Te sem vagy egy könnyű eset, ugye tudod? Ha a fiúk engednek és megengedik, hogy játssz a laptopon vagy a telefonon, akkor örülj neki és engedj te is, ne uncsizz és utálkozz, hanem örülj, hogy engednek játszani valamin.

-Jó rendben, megengedem, hogy a Máté játsszon a laptopon.

����

-Gellért! Kértelek már! 1: A robotokkal ne harcolj, mert eltörnek, nem lesz másik. 2: Halkabban, mert mások még alszanak.

-És 3?????

-3: Fogadj szót, mert anyád azt mondta!

(Közben meg azt sem tudom hogyan tartsam vissza a röhögést. És 3?????)

2016. december 29.

Esti telefonos párbeszéd apa és fia közt:

-Apa! Mikor jössz már végre haza?

-Ha itt végeztem a munkával.

-Jó, de siess! Kapsz 48 órát, hogy befejezd, szóval két nap múlva gyere haza!

Hoppá.....

2016. október 29.

Reggel a felismerés után könnyek közt:

-Anya! Én nem akarok bárányhimlős lenni!

Kenekedés közben mérgelődve:

-Jaj! Én utálom a bárányokat!

(Megnyugtattam, hogy nem lesz belőle bárány, de ha mégis, elvisszük Lajos bácsihoz, ott jó helye lesz a birkanyájában :P )

Délután azt találtam neki mondani, hogy "gyönyörűségem", erre az volt a válasz:

-Nem is vagyok a gyönyörűséged! Nézd, mindenhol bárányhimlős vagyok!

És ez még csak az első nap. Mi lesz még itt az elkövetkező két hét alatt...???

Gellért nem is olyan régen olyat csinált, amit nem igazán kellett volna. Meglepődött, amikor rászóltam, mert még csak rá sem néztem közben.

-Anya! Honnan tudtad?

-Onnan, hogy nekem hátul is van szemem.

Pár napja kint ültünk a fűben és egymás hátára rajzoltunk különböző formákat. Én befejeztem, ő következett. Odaállt mögém és csodálkozva megkérdezte:

-Anya! Hova lett a szemed?

2016. május 2.

Az uszodában Gellért nem jól evez a kezével. Kati néni szól neki:

-Gellért? A füled mellett! Hol a füled?

-Kivettük, mert nem vízálló!

(A hallókészüléket úgy hívja, hogy füles.)

2016. február 7.

Este megvolt a fürdés, fogmosás, puszi mindenkinek, vonulunk a szobába Gellérttel.

Bekucorodik az ágyba, leülök mellé, elolvasom az esti mesét.

Mese vége, jó éjt puszi, indulok kifelé, amikor megállít.

-Idefeküdnél a másik ágyra mellém? 

(Flórián a mamiéknál alszik, mert másnap neki nincs iskola.)

-Miért?

-Hogy ne féljek éjjel.

-Tudod mit? Ide rakom a t-rexet a párnád mellé, ő vigyázni fog rád egész éjjel.

-Jó, de fordítsd a fejét az ajtó felé, hogy ha valaki be akar jönni, akkor megharapja!

2016. február 8.

Reggel Gellért kitotyog a nappaliba, hozzám bújik, kapok "Jó reggelt puszit", hármat is. 

Majd rám néz és megszólal:

-Tudod hogy hívják a legjobb anyukát a világon?

-Hogy, kicsikém?

-Nagy Nikolett.

Megzabálom :)

2015. december 18.

A mai nap főszereplője a két nagyobbik fiam.

Utolsó nap a suliban, délben eljöhettek. Megbeszéltük, hogy busszal jönnek haza együtt.

12:37-kor csörög a telefon, Flóri az. Pityereg, hogy nem fért fel a buszra, most mi lesz?

Megnyugtattam, hogy semmi baj, nemsokára jön a következő busz, azzal haza tud jönni.

-Hol a Máté?

-Ő bent szállt fel, én meg már nem fértem fel a buszra a McDonald's-nál többekkel, mert tele volt, nem engedett fel minket a sofőr.

-Jó, fél óra múlva jön a következő, gyere haza azzal.

13:15-kor hívom a Mátét, hogy hol van, már itthon kéne lennie.

-Itt vagyok a Flórival.

-Hogyhogy? Visszamentél?

-Igen. Leszálltam a Tesco-nál és visszamentem hozzá gyalog.

Ekkor könnyek lepték el a szemeimet...