2015. november 10.

Gellért játszik a felfújható karddal. Eltalálja párszor a Flóriánt, aki nemtetszésének hangot ad, de a csemete fittyet hány rá. Közbelépek:

-Gellért! Ha még egyszer megütöd a bátyádat, én magam lyukasztom ki a kardodat saját kezűleg!

-Ha kilyukasztod, akkor én megütlek! Saját kezűleg!

Kezdjek félni???

2015. október 29.

Anya: Kicsikém! Sütünk sütőtököt?

Gellért: Igen! De csak te. Mert te jó szakács vagy, de én nem.

2015. május 1.

Reggel frissen szedett gyógyfüvekből csináltam teát. A forrázat gyönyörű zöld volt. Gellért felébredt, kijött a konyhába és amikor észrevette a gőzölgő, zöldellő italt, megkérdezte:

-Anya! Az mi?

-Tea, kicsim.

-Milyen tea?

-Menta, citromfű és csalán.

-Csalán??? Az csíp! Én nem iszok belőle, mert akkor megcsípi a torkomat!

Mindenki döntse el maga, hogy jogos-e az okfejtés :) 

2015. március 6.

Tegnap délután hazaérve Gellért megtalálta a két fej brokkolit. Hozza be nagy büszkén és a következő kéréssel áll elém, miközben felém nyújtja őket:

-Anya! Csinálj belőle spenótot!

-Spenótot? A brokkoliból? Érdekes lenne...

-Igen, spenótot! Hogy olyan erős legyek tőle, mint a nagy-nagy Popeye!

Rendben. Akkor ma spenót lesz a vacsora. Nem brokkoliból (bár a színe tényleg ugyanolyan), igazi spenótból.

2015. február 14.

Gellérttel papírrepülőzünk.

Dobja, berepül az aloe verába. Ujjongva felkiált:

-Anya, nézd! Berepült a tüskevirágba!

2015. február 8.

Anya zuhanyzik. Gellért megjelenik az ajtóban.

-Anya! Játszhatok a számítógépen?

-Nem, kicsim, majd később.

-Naaa! Légyszi! Még nem játszottam.

-Én sem. Csukd be az ajtót, mert fázom!

Gellért itt nagy levegőt vesz, ráncolja a szemöldökét, mérgesen néz  és kiabálva közli velem:

-Fagyjál meg!!!!

És rám vágja a fürdő ajtaját... 

2015. január 16.

Tegnap úszás után öltözünk a kis kabinunkban. Még jó, hogy én öltöztem át először. Amikor éppen végeztem, a mellettünk lévő kabinban öltöző kölyök fogta magát és felállt a padra és átnézett hozzánk. Azt hittem, a pofám leszakad! Gellért lélekjelenlétből ötösre vizsgázott, mert mielőtt én meg tudtam volna szólalni, felnézett, rámutatott a gyerekre és jó hangosan elkiáltotta magát:

„Anya, vigyázz! Ott egy sárkány!”

Hülyegyerek egyből lemászott a padról...

2014. december 30.

Apa: A külső sáv le van sózva...

Anya: Akkor miért nem ott mész??? Tudom, mert szereted a kihívásokat!

Apa: Téged is azért vettelek el...

2014. október 27.

Készülődök, hogy megyek be a városba a barátnőmhöz. Felöltöztem, puszi a gyerekeknek, instrukciók a teendőkről, indulok cipőt húzni.

Egyszer csak hallom, mintha folyna a víz valahol. De hol? Mindenki kint van a nappaliban, akkor ki és hol engedte meg a csapot? Arra gondoltam, talán az egyik vécétartályba ömlik a víz fék nélkül.

Kinyitom a kis mellékhelység ajtaját, hát látom, hogy a vízcső ami a mosogatógéphez megy, eltört, onnan ömlik a víz. Máté ott volt mellettem, mondtam neki, hogy gyorsan zárja el a csapot, addig hozok rongyokat és vödröket.

Igaz, hogy nagytakarítást terveztem, de nem éppen így képzeltem el a megvalósítást...

2014. október 22.

Aznap kellett Kaposvárra mennünk a Gellérttel időre, korán kellett indulnunk.

Néhány szót az aznapi időjárásról: hajnalban megérkezett a jósolt szélvihar esővel kísérve. Gyakorlatilag majdnem vízszintesen esett a szurkálós eső az északi-északnyugati szélben.

A férjem elvitte a nagyokat suliba, addig én átmentem megetetni az állatokat. Végeztem, hazaértem, zárom be a kaput, erre hallom, hogy a libáim nagyon gágognak. És ahogy átnézek, látom, hogy az egyik szépen felemelkedik egyre magasabbra, át a kapun, be a nyárfásba.

Meglepődött ő is és én is. Szoktak repkedni, de arra nem számított, hogy az orbitális szél alákap és fellibbenti olyan magasra.

Az volt a szerencsém, hogy tényleg meglepődött és vissza akart menni a többiekhez. Elkaptam és átemeltem a kapun be a többiekhez.

Azóta ha kifutópályának használják a kocsibeállót, szólok nekik, hogy nem adtam felszállási engedélyt!