2014. április 11.
Tegnap úsztunk Gellérttel. Óra után vonulunk ki és az egyik kislány csoporttárs ott áll a zuhany alatt, mossa le magáról az uszoda klóros vizét.
Gellért megáll előtte, egymást nézik. A kislány ott takarja magát, ahol csak tudja.
Kézen fogom a fiamat és szólok neki:
-Gyere Gellért, menjünk!
-Várj, anya! Hadd nézzem!
Rákvörös fejjel, nevetéstől fuldokolva végül azért csak sikerült elráncigálnom a gyereket.
Nem tudom, vajon mi lesz a következő lépés...
