2014. október 22.

Aznap kellett Kaposvárra mennünk a Gellérttel időre, korán kellett indulnunk.

Néhány szót az aznapi időjárásról: hajnalban megérkezett a jósolt szélvihar esővel kísérve. Gyakorlatilag majdnem vízszintesen esett a szurkálós eső az északi-északnyugati szélben.

A férjem elvitte a nagyokat suliba, addig én átmentem megetetni az állatokat. Végeztem, hazaértem, zárom be a kaput, erre hallom, hogy a libáim nagyon gágognak. És ahogy átnézek, látom, hogy az egyik szépen felemelkedik egyre magasabbra, át a kapun, be a nyárfásba.

Meglepődött ő is és én is. Szoktak repkedni, de arra nem számított, hogy az orbitális szél alákap és fellibbenti olyan magasra.

Az volt a szerencsém, hogy tényleg meglepődött és vissza akart menni a többiekhez. Elkaptam és átemeltem a kapun be a többiekhez.

Azóta ha kifutópályának használják a kocsibeállót, szólok nekik, hogy nem adtam felszállási engedélyt!