2014. január 1.
Megkezdődött egy újabb év. Együtt ünnepeltük a gyerekekkel itthon. Gellért úgy felpörgött, mint a búgócsiga, ennek következtében hajnali 2-ig bírta, akkor viszont elnyomta az álom. Úgy 1 órával később mi is lefeküdtünk aludni.
6:42. Gellért jön, hogy felébredt, keljek fel hozzá és menjünk ki játszani. Pár kétségbeesett próbálkozást még teszek, hátha alszik még pár órát ha odafekhet mellém a nagy ágyba. Halva született ötlet volt...
Ebéd után gondoltam én kis naiv, hogy biztos jó fáradt már, hamar elalszik és talán én is pihenhetek vele kicsit. Ja! Szép elgondolás volt. Ehelyett legalább 1 órán keresztül küzdöttem vele, hogy aludjon el végre. Kínomban megkérdeztem tőle:
-Se nappal, se éjjel. Akkor mégis mikor akarsz te aludni, édes gyerekem?
Fél óra múlva csend és béke honolt. Azt viszont nem tudom, hogy melyikőnk aludt el előbb.
