2013. július .23.

És akkor a mai Niki: az uram nekiállt a terasz lépcsőt használható állapotba hozni, vagy legalábbis meggátolni, hogy tovább omoljon. Lekente csemperagasztóval. Mondtam neki, hogy jó lenne a Gellért lába nyomát megörökíteni benne. Lejárt a mosógép. Viszem ki a kosár ruhát teregetni. Közben váltok pár szót a Mátéval. Lépek. A lépcsőre. Amin még nem száradt meg a ragasztó. Fél lábammal leszánkázok két lépcsőfokot "A francba, elfelejtettem...!!!!!!!" felkiáltással. Ülök, potyognak a könnyeim és nem igazán tudom eldönteni, hogy azért, mert a férjem munkáját sajnálom, vagy azért, mert a saját bénaságomon röhögök. Így utólag azt hiszem mindkettő miatt. Ha a fiam lába nyomát nem is, az enyémet sikerült odavarázsolni egy időre...